"Mindennél jobban szeretnélek visszakapni, mert téged is mindennél jobban szeretlek, de tovább kell lépnem, nem várhatok örökké. Mindig ott leszel a szívem legmélyén, még ha a felszínen más is látszik. Előttem áll az egész élet, és nem áldozhatom fel arra, hogy reménykedjek, hátha visszajössz még egyszer hozzám. Éppen ezért, most más fogja majd kezem, más fog becézni, más fog ölelni és csókolni. Megpróbálok a lehető legboldogabb lenni, és élvezni az életet, ha nélküled, hát nélküled…Mert csak így lehet megint teljes…."
Nem tudom,tudnék-e megint úgy érezni, még mindig nem léptem túl rajta,még ha úgy is látszik,még ha azt is mondom nem érdekel mit csinál,ha éppen magával vagy mással..Nagyon is érdekel és egyszerűen felidegesít,hogy soha nem foglalkozik velem.. Csak egy picit lenne olyan,mint régen.
EL KELL FELEJTENEM!
..de valahogy képtelen vagyok rá.Mindennap látom,talán rosszabb,mint ahogy elképzeltem pár hónapja az állandó közelségét.. Sírógörcs kerülget már több napja,de nem csak ha rágondolok,hanem egyszerűen bámulok magam elé és legszívesebben hagynám,hogy kitörjön belőlem,de nem engedhetem meg magamnak,hogy bárki lássa már megint..még ha csak véletlenül is, egyszerűen nekem nem jut el a tudatomig,mit érzek pillanatnyilag,vagy mit éreztem pár hónapja,hogy mit gondolhattam akkor,amikor vele voltam,miért estem bele ugyanabba a csapdába megint,mint előtte egy évvel,valaki mással.. Nem akarok senkit átverni, vagy esetleg nem akarom,hogy bárki is úgy érezze,hogy átverem,pedig biztos vagyok benne,hogy ez lesz..
Megöltem a lelkem.
A világ meghal bennem,s vele halok én is.
________________
Ő más. Egy jótét lélek.
Féltem Őt magamtól,egyszerűen bele halok ha egyszer is meg kell,hogy bántsam.. Félek magamtól.. Ha most ezt elszúrom,ő soha többet nem fog megbízni senkiben,amit én nem fogok tudni elviselni.. Várok,Várok a kiteljesedésre.. Ha nem történik meg,akkor ennek így kellett lennie.. Nagyon szeretem,ez tény.. Imádom az illatát,imádom amikor oroszon véletlenül hozzám ér,vagy éppen birkózunk a lábunkkal a pad alatt,imádom amikor rá mosolygok csak úgy ok nélkül,mert örülök,hogy velem van,vagy amikor ráhajtom a fejem a vállára,mert álmos vagyok és egyszerűen 5 másodperc alatt elbírnék aludni.. Mellette biztonságban érzem magam,de a félelem,mintha a fülembe suttogna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése