Végre egy picit érdekli mi van velem,végre írt,először fel sem tűnt.Remegek.Még ha nem is önszántából írt..Tudom,hogy a barátai mondták neki,de legalább rájuk hallgat,tiszteletben tartja a véleményüket..Már mióta ezt hallgatom,majd megbeszéljük,majd megbeszéljük.. Hány problémát oldottak már meg ígérgetéssel? Kiléptem a testemből és tudatlanul kóválygok,csendben,megszeppenve,semmiről nem tudva..
 |
Már fel sem ismerem magamat a tükörbe, mintha mindig mást látnék.. A régi önmagamat szeretném viszont látni, a barna hajú, kék szemű énemet, és nem pedig a kilátástalan vöröst. Ha visszafogom magam, és nem engedem, hogy olyan gyorsan elkapjon a pubertás, mint az utóbbi évben, talán újra megkedvel, újra megszeret, újra mer velem beszélgetni és nem fog tőlem félni.. Nem egy a világunk, de tudom, hogy feltétel nélkül szeretem és ez egy darabig nem fog változni.. Túl tudnék lépni, lenne aki segítene ebbe, lenne aki szerelemmel táplálna, aki túl tudna juttatni minden családi, baráti vagy esetleg szerelmi problémába, de nem kérek belőle, legalábbis ilyen formában nem.. Nekem ő kell, ha az enyém lesz, ha nem. Majd az idő eldönti, és Ő.
Ha egyszer visszatérnék, kérlek mindent mesélj el,most mennem kell, ezt a szart nem bírom már epével.Ezért kell innom minden nap,azt kérdezed:miért talán rendbe rak? ja rendbe rak..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése