Tegnap éjszaka, biliárdozás közben arra lettem figyelmes, hogy sokszor kihagy az emlékezetem, de elég vicces módon.. Mindig kérdeztem: „Melyikkel is vagyok?” „Melyik lyukba is kell?” Szegény Benit már az őrületbe kergethettem, állandóan csak kinevetett.. Mondjuk ha belegondol az ember ebbe az egészbe, nem is olyan vicces, hogy 15 éves létemre olyan feledékeny vagyok, mint egy 70 éves nagymama. Najó, ne essünk túlzásokba, 60.. Furcsa, hogy az ember mindig azt felejti el a mindennapok közepette, amit nem kéne, és nem pedig azt, amit kéne.. Például a rémálmokat, ki felejti el? Én sajnos nem.. Viszont ami kellemes.. Rögtön amint felébredsz, már arra se emlékszel kiről szólt. Mért jó az az embernek, ha fáj? Tán erősebb lesz tőle? Van benne némi igazság, hisz az a mondás járja: ”Ami nem öl meg, az erősít.”
Hihetetlen jót aludtam tesóm szobájába, összekuporodtam az ágyon, bebújtam a falvédő szőnyeg alá és az egész hátamat a jó hideg falnak támasztottam, szinte 2 perc alatt elaludtam, bár Beni néha-néha felébresztett, de nem zavart, szinte nem is emlékszek rá, csak arra, hogy amikor kinyitottam a szemem, semmit nem láttam és azzal a mozdulattal rögtön vissza is csuktam a szemem és újra mély álomba merültem.. A bizonyos „ex sógorommal” álmodtam, fogalmam sincs, hogy mit, talán a suliban voltunk, nem tudom.. De lehet jobb is, hogy ilyen hülye a memóriám mostanában, és nem emlékszek rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése