"no i wanna fall in love"

Mostanság még mindig sokszor eszembe jut, ha egyedül vagyok, ha a suliba ránézek, órán 
vagy szünetbe, és látom ahogy nevet, azzal a szívemet szaggatja szét..  Szerelmes valakibe, de nem viszonozzák neki, talán ez az a bizonyos karma.. Igen, azt hiszem rossz a karmája. Nem becsülte meg azt amilye volt, de én se.. Na mindegy, ebbe nem megyek bele megint..  Ezektől a kis kósza gondolatoktól függetlenül, azt hiszem boldog vagyok, végre valakivel azt érzem amit vele nem éreztem. Ezzel nem azt mondom, hogy ő csak pótolja őt, nem, dehogyis.. Ő különleges, máshogy ölel, mint más, máshogy csókol, máshogy érzem vele magam.. Tetszek neki az ő kis fekete mackóalsójában, elviseli, ha fel vagyok pörögve, ha hülyeségeket beszélek, ha rám jön a röhögő görcs, imádom azokat a délutánokat is amikor csak tévét nézünk és alszunk, amikor próbálunk aludni de rám rám jön a nevethetnék, szeretem, nagyon, és ő is, Ez valami eszméletlenül felemelő érzés..

"Nincs boldogság fájdalom nélkül, mint ahogy nincs szivárvány eső nélkül"

Crossfire

"Mindennél jobban szeretnélek visszakapni, mert téged is mindennél jobban szeretlek, de tovább kell lépnem, nem várhatok örökké. Mindig ott leszel a szívem legmélyén, még ha a felszínen más is látszik. Előttem áll az egész élet, és nem áldozhatom fel arra, hogy reménykedjek, hátha visszajössz még egyszer hozzám. Éppen ezért, most más fogja majd kezem, más fog becézni, más fog ölelni és csókolni. Megpróbálok a lehető legboldogabb lenni, és élvezni az életet, ha nélküled, hát nélküled…Mert csak így lehet megint teljes…."

Nem tudom,tudnék-e megint úgy érezni, még mindig nem léptem túl rajta,még ha úgy is látszik,még ha azt is mondom nem érdekel mit csinál,ha éppen magával vagy mással..Nagyon is érdekel és egyszerűen felidegesít,hogy soha nem foglalkozik velem.. Csak egy picit lenne olyan,mint régen.

EL KELL FELEJTENEM!

..de valahogy képtelen vagyok rá.Mindennap látom,talán rosszabb,mint ahogy elképzeltem pár hónapja az állandó közelségét.. Sírógörcs kerülget már több napja,de nem csak ha rágondolok,hanem egyszerűen bámulok magam elé és legszívesebben hagynám,hogy kitörjön belőlem,de nem engedhetem meg magamnak,hogy bárki lássa már megint..még ha csak véletlenül is, egyszerűen nekem nem jut el a tudatomig,mit érzek pillanatnyilag,vagy mit éreztem pár hónapja,hogy mit gondolhattam akkor,amikor vele voltam,miért estem bele ugyanabba a csapdába megint,mint előtte egy évvel,valaki mással.. Nem akarok senkit átverni, vagy esetleg nem akarom,hogy bárki is úgy érezze,hogy átverem,pedig biztos vagyok benne,hogy ez lesz..

Megöltem a lelkem.

A világ meghal bennem,s vele halok én is.

________________

Ő más. Egy jótét lélek.

Féltem Őt magamtól,egyszerűen bele halok ha egyszer is meg kell,hogy bántsam.. Félek magamtól.. Ha most ezt elszúrom,ő soha többet nem fog megbízni senkiben,amit én nem fogok tudni elviselni.. Várok,Várok a kiteljesedésre.. Ha nem történik meg,akkor ennek így kellett lennie.. Nagyon szeretem,ez tény.. Imádom az illatát,imádom amikor oroszon véletlenül hozzám ér,vagy éppen birkózunk a lábunkkal a pad alatt,imádom amikor rá mosolygok csak úgy ok nélkül,mert örülök,hogy velem van,vagy amikor ráhajtom a fejem a vállára,mert álmos vagyok és egyszerűen 5 másodperc alatt elbírnék aludni.. Mellette biztonságban érzem magam,de a félelem,mintha a fülembe suttogna..

csak egy pötty a kockán

Muszáj elfogadnom azt a tényt, hogy túl kell magam tenni az egészen, hagynám magam a csábításnak, de már így is elég messze jutottunk, aminek nagyon nem kellett volna megtörténnie..  Félek. Túlságosan szeret.. Nem tudom neki megadni azt, amire szüksége van, mint lelkileg, mint fizikailag.. Így nem vághatok bele,csak megbántanám,megint,és azt semmiféle képpen nem szeretném.

mondjak valamit? ELEGEM VAN

Ahogy az idő telik, egyre jobban hiányzik, veszekszünk a múlton.. Próbálunk végleg kilyukadni arra, ki volt a hibás abban, hogy ő már nem érez irántam semmit.. Nem értem mi értelme, szerintem mindketten hibásak vagyunk.. Hogy ő hallgatott és, hogy én hallgattam.. Nem mertünk beszélni az érzéseinkről és ez bizony nagy szerepet játszott az elmúlt 2-3 évben.

Esküszöm annyira nyomasztó ez az egész, alig bírok magammal. Kifutnék a világból.. Már próbáltam, de nem nagyon sikerült.  

FÁJ !!!

fel akartam "tankolni" az illatából,hisz úgy hiányzik.

Egyszerűen nem tudom megérteni, mi üthetett belém, teljesen kiborultam, ráadásul az ő szeme láttára.. Pont ezt nem akartam, hogy lássa, de nem bírtam tovább.. A zuhogó esőbe szaladtam, csak az utcalámpák adtak fényt, de nem mentem vele valami sokra, hiszen az eső cseppek zuhogása és a könnyek a szememben teljesen elhomályosították a kátyús utcánk látványát. Furcsa, de soha nem éreztem még magam ennyire kétségbeesettnek.. Ráadásul féltem. Féltem, hogy meg ne jelenjen valami ijesztő alak, aki mondjuk elrabol, hisz a szüleim mindig azt hajtják: „ne legyél éjszaka az utcán, mert nagyon sok a furcsa ember”. A barátaim kerestek, hívogattak, de én csak annyit mondtam: „az utcába vagyok majd megyek.”   Ziháltam és nem bírtam a futást, TALÁN ez a dohányzás átka.. Nem érdekelt,hogy szétázott a ruhám,a hajam begöndörödött vagy esetleg a sminkem szétkenődött,csak azt éreztem muszáj futnom, el akartam futni saját magam elől, szégyelltem magam, nem értem, hogy bírok így megalázkodni egy srác előtt..  A szívemben már elástam mindent, vagyis megpróbáltam. Csak az már egy következő kérdés, hogy sikerült-e.. Hát nem. 

csak ennyit akartam, na! a soha viszont nem látásra.

„Egy csomó minden csak úgy megtörténik veled, keresned sem kell, betoppan az életedbe. Inkább arról van szó, hogy amikor a sors felajánl neked valamit, akkor választhatsz, hogy elfogadod-e vagy visszautasítod. De miután döntöttél, menned kell az utadon előre, és jobb, ha nem nézel vissza többet.”

Every day I see my dream...

Azt hiszem egyedül is rá jövök, hogy mi jó nekem.. Nem kellesz, dehogynem kellesz! Csak be akarom magamnak beszélni.. Jó lenne.. pár nap, talán pár hét vagy hónap és sikerülni fog.. Azt hiszem így fogom rajtad túl tenni magam. De úgyse fog sikerülni. Ajj! Beszélek itt összevissza hülyeségeket, azt sem tudom ki vagyok, nem szeretem magam, akkor, hogy tudnék valaki más emberi lényt is szeretni? Nem vagyok tisztába az emberi szeretettel, mekkora ereje van, a csábításra bízom magam és járkálok vakon a világban, bizakodok, reménykedek és mindig csalódok. Szerintem már hozzászoktam. Egyszer majdcsak szerencsém lesz.. Inkább hagyom magam tovább sodródni az árral, a véletlenre bízom magam és „Lesz ami lesz.”  Én azt mondom.

beware of the love.

 Veled bűnbe estem, de mától a múlt ami nem érdekel, viszlát édes, 

gyorsan felejts most el..:)

álomvilágban élni jó, csak felébredni szívás..

Tudom,hogy érdeklem.. Csak még ő maga sem tud róla..

You are A cinema! I could watch you forever 

Action Thriller I could watch you forever 

YOU ARE A CINEMA!

A Hollywood treasure, Love you Just the way YOU ARE

 A Cinema A Cinema A Cinema A Cinema A Cinema A Cinema!

Non, Je ne regrette rien.

Tegnap éjszaka, biliárdozás közben arra lettem figyelmes, hogy sokszor kihagy az emlékezetem, de elég vicces módon.. Mindig kérdeztem: „Melyikkel is vagyok?” „Melyik lyukba is kell?” Szegény Benit már az őrületbe kergethettem, állandóan csak kinevetett.. Mondjuk ha belegondol az ember ebbe az egészbe, nem is olyan vicces, hogy 15 éves létemre olyan feledékeny vagyok, mint egy 70 éves nagymama. Najó, ne essünk túlzásokba, 60.. Furcsa, hogy az ember mindig azt felejti el a mindennapok közepette, amit nem kéne, és nem pedig azt, amit kéne.. Például a rémálmokat, ki felejti el? Én sajnos nem.. Viszont ami kellemes.. Rögtön amint felébredsz, már arra se emlékszel kiről szólt. Mért jó az az embernek, ha fáj? Tán erősebb lesz tőle? Van benne némi igazság, hisz az a mondás járja: ”Ami nem öl meg, az erősít.” 

Hihetetlen jót aludtam tesóm szobájába, összekuporodtam az ágyon, bebújtam a falvédő szőnyeg alá és az egész hátamat a jó hideg falnak támasztottam, szinte 2 perc alatt elaludtam, bár Beni néha-néha felébresztett, de nem zavart, szinte nem is emlékszek rá, csak arra, hogy amikor kinyitottam a szemem, semmit nem láttam és azzal a mozdulattal rögtön vissza is csuktam a szemem és újra mély álomba merültem.. A bizonyos „ex sógorommal” álmodtam, fogalmam sincs, hogy mit, talán a suliban voltunk, nem tudom.. De lehet jobb is, hogy ilyen hülye a memóriám mostanában, és nem emlékszek rá.

Egy kapcsolat nem működik,ha csak egy ember ápolja.

Hogy lehet valakit feltétel nélkül szeretni? Elgondolkodtató.. Csak úgy meglátod, váltasz vele pár szót és úgy érzed szereted.. Nem mered kimondani, mert ilyen esetbe hülyének nézik az embert, hogy, hogy lehet egy beszélgetés alapján kinyilvánítani a szeretetünket? Lehet, hogy csak szimpatikus az embernek a másik, csak túl erősnek érzi?  Azt mondta valaki egyszer, már fogalmam sincs ki, hogy az érzelmeink 70-80%-a hazugság, csak bebeszéljük magunknak és ezért is kell néha az eszünkre hallgatni..  Legyen szó barátságról, szerelemről, vagy bármiféle emberi kapcsolatról. A mai napig nem értem, hogy alakulhat ki két ember között egy nagy kapocs? Főleg hogy alakulhat ki úgy, hogy csak egy ember érzi? Lehet, hogy olyan nincs is? Lehet, hogy a másik fél is kötődik, csak ezt az érzést túlságosan elfedi esetleg a düh, harag vagy éppen csak telebeszélték a fejét? Vagy magának beszélte be a dolgokat? Nem értem.. De azt hiszem nem is fogom.. Talán így van rendjén. Nagyon idegesítő tud lenni ez az egész. Mindegy. Legalább az megnyugtat, hogy másokban is felmerülnek ilyen kérdések, és nem csak én vagyok a hülye.. Vagy az is lehet csak én vagyok ilyen elmeháborodott.. Igen, az utóbbi sokkal esélyesebb. Azt hiszem ez elég zavarba ejtő. :|

Minden megoldható, csak akarni kell.

undiscovered truths.

Lecsendesült minden, azt hiszem abba maradtak a gondolatok a fejemben, fáj még talán, rossz lesz újra látni, de várom.. Nagyon is várom. Látni szeretném a gyönyörű mosolyát, és hallani szeretném a jókedvvel teli vicces nevetését. Nincs ehhez fogható. Nem tudok élni a szeme csillogása nélkül, nekem ez a minden napom, nem tudom eddig, hogy bírtam nélküle. Ő az, aki mindig megnevettetett, ha megláttam elszállt a bánatom, legyen szó bármilyen szomorúságról.. Ő elfeledtette velem a mindennapi szürkeséget. Nem tudom, hogy nem jöttem rá eddig. Talán még nem késő, talán még tudnék bízni benne, sőt, ebben biztos vagyok, csak rám kéne mosolyognia.. Nem azzal a gúnyos kacajával, ahogy az elmúlt hetekben csinálta, hanem ami fél éve volt, ami egy éve, vagy talán másfél. Hiányzik.

"Máglyát gyújtottam én
Minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő, megköszönöm.
Régi szerelmekért
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el."

Uno,Dos,Tres,Cautro!

Elnézést szeretnék kérni minden szerelmes pártól akit esetleg rossz szóval illettem,azt hiszem..csak a féltékenység beszél belőlem állandóan.

I know you're comin' back down.

Végre egy picit érdekli mi van velem,végre írt,először fel sem tűnt.Remegek.Még ha nem is önszántából írt..Tudom,hogy a barátai mondták neki,de legalább rájuk hallgat,tiszteletben tartja a véleményüket..Már mióta ezt hallgatom,majd megbeszéljük,majd megbeszéljük.. Hány problémát oldottak már meg ígérgetéssel? Kiléptem a testemből és tudatlanul kóválygok,csendben,megszeppenve,semmiről nem tudva..

Már fel sem ismerem magamat a tükörbe, mintha mindig mást látnék.. A régi önmagamat szeretném viszont látni, a barna hajú, kék szemű énemet, és nem pedig a kilátástalan vöröst. Ha visszafogom magam, és nem engedem, hogy olyan gyorsan elkapjon a pubertás, mint az utóbbi évben, talán újra megkedvel, újra megszeret, újra mer velem beszélgetni és nem fog tőlem félni.. Nem egy a világunk, de tudom, hogy feltétel nélkül szeretem és ez egy darabig nem fog változni.. Túl tudnék lépni, lenne aki segítene ebbe, lenne aki szerelemmel táplálna, aki túl tudna juttatni minden családi, baráti vagy esetleg szerelmi problémába, de nem kérek belőle, legalábbis ilyen formában nem.. Nekem ő kell, ha az enyém lesz, ha nem. Majd az idő eldönti, és Ő.

Ha egyszer visszatérnék, kérlek mindent mesélj el,most mennem kell, ezt a szart nem bírom már epével.Ezért kell innom  minden nap,azt kérdezed:miért talán rendbe rak? ja rendbe rak..

I don't wanna lose you..

Napról napra rosszabb.. Csak hallom vissza a dolgokat, így nem szeret, úgy nem szeret, hogy régen mások voltunk együtt.  Egy ilyen érzés, hogy változhat meg ennyi idő alatt? Nem értem.. és mért nem hajlandó velem beszélni? Ezeket mért a barátainknak kell közölnie velem? Mért nem bír legalább egyszer a sarkára állni és nem kisfiúként viselkedni? Mért nem mondja meg, hogy akadjak le róla, mert nem érdekli, hogy mi van velem.. Nem érdekli, hogy élek vagy halok, beteg vagyok vagy egészséges, józan vagyok vagy részeg, vérzik-e a szívem miatta vagy teljesen hidegen hagy-e?  Nem érdeklődik.. Így hát én se. Majd lesz ami lesz.. Következik még 4 év. Minden munkanapon látnom kell őt. Most még nagyjából elviselem, de sokszor minden percben, minden órában, a szívem szakad meg ha belegondolok a következő évekbe.. Talált valakit? Vagy régről újra felbukkant? Még előttem? Vagy  aközben volt valakije, amikor állítólag belém volt szerelmes? Bele halnék, de ez őt még mindig teljesen nem érdekli. Csaló.. átverve érzem magam.. De megérdemlem, hiszen ő hányszor érezhette ezt?! Most csak rosszabbul vagyok.. soha nem gondoltam bele mit érezhetett amikor mással látott.. A képzeletembe, az álmaimba, mind mással van, mással érzi jól magát és nem velem.. miért hagyott itt engem..? Senki nem óv meg ettől a szívszorító fájdalomtól. Ebből most tényleg tanultam, kiszakított egy darabot a szívemből és többször is rátaposott. Hazudott és nagyon nagy fájdalmat okozott.. Nem baj, az idő mindent begyógyít, Ő is így lett túl rajtam nem? Biztosan.. Ha ennyire hidegen hagyom, akkor csak figyeljetek, ugyanolyan leszek, mint Ő! Vagyis megpróbálok.. Csak lehet,hogy nekem nem fog sikerülni.. Fogadjunk direkt csinálta az egészet.. Máskor azt hiszem óvatosabban közelítem meg az embereket.

• baby face..
• little boy
• deceitful
• idiot

Cause im yours. 

csak ki akarom adni magamból a dolgokat ..

Komolyan kezd elviselhetetlenné válni ez az egész,a 4 év alatt amióta ismerem semmi nem fájt még ennyire vele kapcsolatba, mint most. az a gond az egészbe, hogy őt semmi sem bántja, semmi sem érdekli ami velem kapcsolatos.. megint elrontottam, megint egy jó barátságnak vetettem véget, megint csak magammal szúrtam ki.. idézem Blanót:  „MIÉRT?”   mert mindent elrontok, mindig én vagyok a hibás, de ha éppen nem is, valaki szemébe úgyis.. betelt a pohár, nem bírom már magamban tartani a könnyeimet, a lelki szemetes ládám végleg megtelt, nem lehet se kiüríteni, mint a konyhai szemetest, se kitörölni akár a számítógépben a lomtáramat.. mért kell szenvednie az embereknek? Mért nem tudnak csak úgy felejteni? Vagy egyáltalán mért követjük el azokat a dolgokat, amit utána mélységesen megbánunk, és magunkat okoljuk az egészért..? talán mert az a bizonyos „Éva” abban a bizonyos „Paradicsomban”  nem hallgatott Istenre és engedett a csábításnak? Nem volt neki elég Ádám szerelme? Nem tudott ellenállni annak a francos kígyónak? Ezért szenvedünk? Ismét idézem kedves barátnémet: „MIÉRT?” ..

„Tudod, amikor elszaladtam, csak azt akartam látni, hogy érdekellek-e annyira téged,hogy utánam gyere..” hát,besült.